Habituális vetélés – immunológiai okok a háttérben

Habituális vetélés – mit jelent?

A terhesség gondozását és a felmerült panaszok kivizsgálását elsődlegesen a nőgyógyász végezi. Ha a teherbeesés nem jön létre, vagy korai abortuszok ismétlődnek, akkor részletes kivizsgálásra kerül sor, a háttérben álló okok felderítésére. Ismétlődő vetélések – 36 éves kor alatt három, 36 év felett kettő vagy több vetélés - esetén indokolt az immunológiai kivizsgálás.

Immunológiai okok a vetélés hátterében

Immunrendszerünk az idegen szervet önmagára nézve veszélyesnek véli, és mindent megtesz azért, hogy mielőbb megszabaduljon tőle. Ezért szükséges az immunrendszer működését gátló készítmények szedésével megfékezni ezt a reakciót, amikor idegen szervet ültetnek egy emberbe. A transzplantált szervet ugyanis kezdetben idegenként érzékeli az immunrendszer. Épp ilyen hatást vált ki a fogantatást követően a magzat is.

Autoimmun eredet esetén az anya immunológiai rendszerbetegségben szenved, és téves felismerés (autoimmunitás) következtében fejthet ki a magzatra károsító hatást. Ezekben az esetekben nem marad más, mint az immunrendszer aktivitásának gátlása (immunszuppresszió). Az ilyen esetek klasszikus autoimmun betegségekben fordulnak elő, melyekben az anya részéről többnyire már felismert kórképekkel állunk szemben.

Alloimmun eredet - a várandósság alatt az immunrendszer működése megváltozik, annak érdekében, hogy a magzat biztonságban növekedhessen. Ha ez a folyamat valamilyen ponton sérül, és a kismama szervezete idegenként érzékeli a magzatot, vetélés következik be. Alloimmun vetélésnek nevezzük, ha az anya szervezete nem termel „védőanyagot” a magzat számára, amely elfedné az idegen, apai sejteket az anya immunrendszere elől. Ilyen védőanyagot infúzió formájában be lehet adni (immunglobulin/IVIG kezelés), vagy az apa sejtekből származó sejtek segítségével, mintegy „oltással” lehet az anyában ilyen ellenanyagtermelést kiváltani (LIT kezelés).

A fokozott anyai immunválasz mellett kiválthatja a szülők közt fennálló, ritka genetikailag meghatározott összeférhetetlenség is. Ameddig nem sikerül felderíteni a pontos kiváltó okot, addig a magzat kihordása – még lombik útján sem – lehetséges.

A magzati és a méhlepény keringését befolyásoló autoimmun kórképek típusos példája az antifoszfolipid-szindróma (APS). Az ilyenkor jellemző trombózishajlam következtében (melynek az oka immunológiai) az amúgy is meglassult, alvadási hajlandóságot mutat magzati/méhlepény ereiben nő meg az érelzáródás kockázata.

Az anyai immunrendszer élettani/egészséges működését szabályzásának változása - a sejtek működésének irányát és mértékét különféle „hírvivő molekulák” egyengetik. (Interleukineknek, citokineknek nevezik őket.) Ezek egészséges aránya dönti el az immunválasz irányát. Amennyiben ebben „támadó” eltolódás van, az immuntolerancia csökkent, ez egyben vetélési kockázattal is jár.

A habituális vetélés kezelése

Annak felderítésére, hogy áll-e immunológiai ok az ismétlődő vetélések hátterében, vérvizsgálatot végeznek. A megadott paraméterek alapján ezt meg lehet erősíteni, vagy ennek valószínűségét minimalizálni lehet. Amellett, hogy a habituális vetéléséknek csak kisebb hányadát okozzák a jelenleg megismerhető kórképek, nem is rendelkezünk minden helyzetre való megfelelő gyógymóddal. Kezelni tudjuk a trombózis-hajlam számos esetét és rendelkezésre állnak az immunrendszer általános aktivitást befolyásoló készítmények.